Mi a jóga?
A jóga szó a szanszkrit „judzs” gyökből származik. Jelentése: egyesíteni, összekötni, igába fogni, a figyelmünket irányítani és összpontosítani a meditáció érdekében. A jóga segítségével a zavaros és szétszórt elmét szilárd állapotba hozhatjuk.
Egy mélyebb értelemben a jóga az Egyéni Lélek (Önvaló) és az Egyetemes Lélek egyesítése, összekapcsolódás a bennünk rejlő istenivel, melyen keresztül elérhető a végső megszabadulás (moksa).
A jóga a hat ortodox indiai bölcseleti rendszer egyik pillére. Tanításának lényegét Patandzsali mester foglalta össze a Jóga szútrákban. Az első fejezet 2. versszakában Patandzsali mester úgy fogalmazza meg a jóga lényegét, mint „yogas citta vritti nirodha”. Ez Bakos Attila fordításában: „A jóga az elme/tudat ellenőrzése, a tudatfolyamatok kioltása”.
A jóga bölcseletének egyik legfontosabb hiteles forrása a Bhagavad Gita, melynek 6. fejezetében Sri Krisna úgy határozza meg Ardzsuna számára a jóga jelentését, mint a szenvedéstől és bánattól való végeleges megszabadulást. Tehát miután a jóga segítségével a jógi lecsendesítette értelme, elméje és énje nyugtalanságát, a benne rejlő Önvaló kegyelméből eléri a beteljesülést.
A jógát máskor bölcs cselekvésként, vagy a tevékeny élet közepette is megvalósítható mértékletesség és harmónia művészeteként is szokták jellemezni.
A jóga több mint fizikai gyakorlás.
Fontos, hogy a jógatudománynak meg kell maradnia a magasabb rendű tudatosság elérésének módszereként. A finomabb esszenciák tudatosítása nélkül a gyakorlatok önmagukban tökéletlenek maradnak, és sem tökéletesen elsajátítani nem tudjuk őket, sem pedig a bennük rejlő lehetőségeket nem tudjuk kibontakoztatni.
„A Hatha jóga uralom a test felett. Mindenki a külvilágot szeretné meghódítani, holott a világon a legnagyobb siker önmagunk legyőzése, és ez a test feletti uralommal kezdődik. ” (Szvámi Véda Bhárati)
A Hatha jógát a nagy mesterek azért tanították, hogy felkészítsék a testet a magasabb rendű gyakorlatokra, és ezáltal belépőt adjon számunkra a Rádzsa jógába. Ez azt jelenti, hogy a Hatha jóga rendszeres gyakorlásával kialakulnak a képességeink, készségeink és benső igényünk egy magasabb rendű élet, gondolkozás megvalósítására, hogy belépve a Rádzsa jóga gyakorlatába, egyre magasabb rendű tudatállapotokba léphessünk.
Patandzsali mester által tanított Rádzsa jóga (Királyi Út) következetesen 8 lépcsőre (astanga) osztotta fel ezt az utat, mellyel megkönnyítette a komoly érdeklődők fejlődését.
A jóga 8 lépcsőfoka, Astanga jóga vagy Rádzsa jóga:
Yama: A jóga etikai irányelvei, melyek támogatják a személyiségünk fejlődését. Része az Ahimsza (nem ártás), Szatja (igazság), Aszteja (nem lopás), Brahmacsárja (önmegtartóztatás) és az Aparigraha ( nem birtoklás).
Niyama: A jóga gyakorlásához ajánlott napi előírások- azaz tisztaság és megelégedettség, gondolati és a testi önfegyelem. Részei a Saucsa (tisztaság), Szantósa (megelégedettség), Tapasz (lemondás), Szvádhjája (tanulás) és az Ísvara-pranidhána ( Isten iránti odaadás).
A Yama és Niyama a jógi érzelmeit és szenvedélyeit vonja ellenőrzés alá és összhangba hozza őt embertársaival.
Ászana: Testtartások. Erős és egészséges állapotban tartják a testet, s összhangba hozzák a természettel. Végső fokon a jógi szabaddá válik a test tudatától. Ellenőrzése alá vonja a testét és alkalmas hordozóvá teszi azt a lélek számára.
Pranayama: Légzésritmus szabályozása, a gyakorlatok egy finomabb síkon támogatnak és növelik az életerőt.
Pratyahara: A tudat kivonása és felszabadítása az érzékek és külső tárgyak uralma alól (jóga nidra, relaxáció és különböző kriya technikák alkalmazásával), érzékeink és gondolataink visszavonása a külvilágtól.
A pranayama és pratyahara arra tanítják meg a törekvőt, hogy hogyan ellenőrizze a légzését és hogyan vonja ezen keresztül az ellenőrzése alá a tudatát. Ez segít kiszabadítani az érzékeket a vágyak tárgyainak rabságából.
Dharana: Koncentráció. Célja egy összpontosított, egyhegyű (ekagra) elme kialakítása. Ez azonban csak akkor működik, ha érzékeinket sikeresen visszavontuk a külső érzéktárgyakról.
Dhyana: Meditáció. A koncentráció kiterjesztése egy koncentrációs tárgyra, ami lehet egy mantra, yantra, mandala vagy például a belső csendben való meditáció is. Fontos, hogy itt nem a gondolatainkon és érzelmeinken lamentálunk.
Samadhi: Mély meditációban létrehozott magasabb tudatállapot, melyben az egyéni törekvő eggyé válik meditációjának tárgyával -az Egyetemes Önvalóval.
A dharana, dhyana és samadhi a lelke legbelső rejtekeikbe vezetik be a jógit. Ez az utolsó három fok a jógit önmagával és saját Teremtőjével hozza összhangba
A Hatha jóga eszköztára az a segítség, amely felkészíti a testünket és elménket a magasabb tudatosság és végső soron a samadhi elérésére.
Jóga egy van, de sokféle megközelítése létezik. A tevékeny ember útja a Karma jóga, a munkálkodása és kötelességei teljesítése közben ismeri fel isteni természetét. Az érzelmi beállítottságú emberek ugyanezt a Bhakti jógán keresztül érhetik el, ahol a gyakorlót a beteljesüléshez a szeretet és a személyes Isten iránti odaadás vezeti el. Az értelmileg fejlett emberek számára Gjána jóga szolgál alapul, ahol a megvalósítás a megismerésen keresztül történik.
A szemlélődő vagy meditatív természetű ember a jóga útját követi és saját isteni természetét a tudat ellenőrzésén keresztül bontakoztatja ki.
Aki meghódította a tudatát, érzékeit, szenvedélyeit, értelmét és gondolatait, király az emberek között. Az ilyen ember válik alkalmassá a Rádzsa jógára. Róla mondják, hogy rendelkezik a belső Fénnyel.
Ez a jóga ösvény a forrása a másik háromnak is. Ez teremti meg azt a nyugalmat és belső kiegyensúlyozottságot, amely előkészíti a tudatot a feltételek nélküli önátadásra, amelyben e négy út egybetorkollik.
